Tömpe László szerint a folyamatfejlesztés #1. rész
- Folyamatfejlesztes
- Jul 23, 2019
- 4 min read
Elkészült a következő interjúm, amelyet Tömpe Lászlóval, a LeanCenter alapítójával készítettem, aki okleveles gépészmérnök diplomáját a Miskolci Egyetemen szerezte 1998-ban. A lean management területén 30 különféle, egymásra modulárisan felépített hatósági engedélyes képzést dolgozott ki és több egyedi tematikájú lean képzési program megalkotója.
2006-ban létrehozta az ország első lean szakmai központját (LeanCenter), mely azóta is meghatározó szereplője a lean szakterületnek. A Pannon Egyetem címzetes egyetemi docense. Az országos hírű AdrenaLEAN és MyLEAN konferenciák elindítója és névadója. Stratéga, aki rugalmasan tud eleget tenni a változó piaci igényeknek.
A hatékonyság, a folyamatszemlélet és a lean menedzsment megszállottja. Szakterületei: a lean és TPM gyakorlati alkalmazása, az átállások optimalizálása, a gyakorlati workhopok lebonyolítása valamint a lean és TPM rendszerek kiépítése és újraélesztése. Elhivatott szakember, coach, tapasztalt lean/TPM tanácsadó. Magyar és angol nyelven is tart képzéseket, előadásokat hazánkban illetve külföldön is. Az értékteremtésre koncentrál, folyamatosan keresi a fejlesztési lehetőségeket. Kapcsolatépítő, kapcsolatkereső.
Nagy megtiszteltetés, hogy válaszolt a kérdéseimre. Külön öröm, hogy ennyire nyitott és barátságos személyisége egy nagyon jó hangulatú beszélgetéssé változtatta az interjút!
Az interjú után pedig máris olyan ötleteket osztott meg velem, melynek segítségével ez a blog is épülhet és tényleg alkalmat teremthet arra, hogy az igényes munka híveinek adjon egy erős támogatást és egy jó közösséget!
Köszönöm Neki ezúton is!
Miért szereti a szakmát? Mi a legfőbb szépsége az Ön számára?
Karrierem elején zöldmezős beruházási projektekben, gyárépítések kapcsán szereztem a tapasztalataimat, ilyen helyzetben a későbbi gyártási és működtetési folyamatok kialakítása elsődleges feladat volt. Tulajdonképpen az első percektől ott voltam ezeknél a gyáraknál. Volt olyan cég, ahol én voltam a 7-es sorszámú dolgozó, azóta pedig már átlépték a tizenegyezres sorszámot is. Egy termelési, mérnökségi vagy karbantartási rendszer megtervezése, kialakítása és főleg mindezek beindítása nagyszerű kihívás, ezernyi helyzet elé állítja ez embert. A sokrétű feladatok és az elért sikerek miatt az ember mindig örömmel gondol vissza azokra a napokra, hetekre és sokszor az éjszakai órákra vagy hétvégére húzódó közös munkákra, amik során a csapat összeszokott munkája meghozta a várt eredményeket, a sikert!
2006-ban döntöttem úgy, hogy ezen a területen folytatom a pályámat, de már a multinacionális vállalatokon kívül, fókuszálva a szakmaiságra. Azóta – ahogy mondani szokták – már nem dolgozom a szó klasszikus értelmében, ez már nem is munka számomra, mert a hobbimmal foglalkozom.
Azóta sokat fejlődött a cégünk, az AURUM Oktatási Központ Kft, melynek egyik üzletága a LeanCenter. Korábban foglalkoztunk lean szakemberekre specializálódott fejvadászattal, ma a fókusz a képzés és tanácsadás, valamint a komplex szervezetfejlesztés, működésfejleztés és lean/TPM rendszerek építése. Az üzletág ugyan 2006-ban indult, de az oktatási központunk már közel 35 éves.
Mindezek mellett oktatok a Pannon Egyetemen is, ez is szép része a mindennapoknak. A következő generációk tudásának színesítése valós projektek, esettanulmányok bemutatásával az egyik kedvenc témám.
Miért van az, hogy a legtöbb konferencia a folyamatfejlesztés témájában inkább az iparra/gyártásra fókuszál, mintsem a szolgáltató szektorra?
Már nem így van szerintem. Tény, hogy régebben főleg ipari példák hangzottak el ezeken a konferenciákon, esettanulmányok, számolási példák, projektek bemutatása alkotta az előadások zömét. Ezen már túl van az érdeklődő közönség, meglátásom szerint. Kiimondottan szolgáltató szektorra fókuszált lean konferenciánk egyébként nekünk is volt LEAN Service Day néven 2011-ben a budaörsi Rubin Hotelben. Az eddigi 21 konferenciánkon volt már nem egyszer előadónk a Budapest Banktól, a Vodafone-tól és más szolgáltató cégtől is.
Több nagybank és biztosító társaság alkalmazza már a folyamatfejlesztést, csak azt vettem észre a konferenciákon, hogy minden vállalat máshová helyezi valamiért a fókuszt. A gyártásban is így van? Van, aki nagyon erősen rámegy a folyamatköltség számításokra, a riportingra, a jelentéskészítésre. Mások már az ügyfélelégedettségre helyezik a fókuszt.
Attól függ, hogy mi a valódi cél: ha költségproblémái vannak a cégnek, akkor valószínűleg az ilyen jellegű mutatószámokat helyezik előtérbe, amikre fókuszálva gyors eredményt tudnak elérni. Ha ilyennel nincs baj és szeretné a cég inkább a brand-et fejleszteni, szervezeti kultúrát építeni, az ügyfél-élményt fokozni, akkor az ügyfélelégedettség követése lesz a téma, az együttműködésre koncentrálnak, a dolgozói visszajezések alapján is fejlesztik a mindennapi működést. Ez attól függ, hogy mi a stratégiai cél, a prioritás a vállalat előtt.
Mikor érdemes egy külsős tanácsadót hívni egy multinacionális pénzügyi céghez? Mikor érdemes egy nagy cégnek folyamatmenedzsmentet kiépítenije, ha már adottak az informatikai rendszerei?
Ahogy a folyamatokat elkezdik felépíteni, megtervezni, már érdemes igénybe venni külső segítséget, aki tanácsod ad, segít beazonosítani, hogy mire célszerű helyezni a hangsúlyt. Utólag átstruktúrálni egy működési modellt mindig jobban megterheli a céget. Ezek a folyamatok nem úgy zajlanak szolgáltatói környezetben, mint egy gyártó cégnél, ahol a folyamatok sokkal inkább kézzel foghatók, láthatók. Ilyen környezetben az informatikai rendszerekben zajlik a folyamat bizonyos része. Ha a nem megfelelően átgondolt folyamatokat, tevékenységeket és főleg előzőek kapcsolódásait bevési az ember az informatikai rendszerekbe, azokon nagyon költséges később változtatni.
Minél előbb kiépítjük a folyamatmenedzsment rendszerszintű hátterét, annál jobb. A tevékenységek, részfolyamatok, de akár tejes folyamatrendszerek kapcsolódásai is hihetetlen kockázatokat tudnak rejteni, ezeket nyilván praktikus mielőbb, gyökeresen megelőzni.
Egy szimulációs gyakorlat során kiderült, hogy egy szabad szöveges folyamatleírást mindenki másképp ábrázolt. A könnyű a sztoriban az volt, hogy a szöveg viszont mindenkinek adott volt és nem neki kellett kérdésekkel feltérképeznie a folyamatot. Mégis mindenki másképp rajzolta azt le. Kikerülhető valahogyan az, hogy legyen több száz, teljesen más értelmezéssel megrajzolt folyamatunk?
Még mielőtt hozzálátunk egy ilyen folyamattérképet összerakni, az irányelveket meg kell határozni mindig: mi az ami fontos a térkép kimeneteként, milyen információkat illetve milyen jellegű problémákat kell legalább tartalmaznia. Nyilván a teljesség a cél, a folyamattérképpel, de az említett szimuláció esetében már az alapok tisztázásával elkerülhető lett volna a többféle értelmezés, ábrázolás. Ha a modell adott, az irányítja a gondolkodásmódot, itinert biztosít sztenderdként az ilyen ábrázolások esetében. Ez lehet a későbbi fejlesztések alapja is. Ha egyformán látjuk, egyformán értjük a folyamatot, akkor kevesebb gondunk lesz a fejlesztésekkel és azok hatásaival is.
Comments