Hogyan lehet spórolni a munka magánélet egyensúly javára?

Nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, amikor egy multinacionális vállalatnál vezettünk be egy szoftvert. Ehhez – többek között – folyamatábrákra, folyamatelemzésekre, üzleti igények összegyűjtésére, specifikációkra volt szükség. Elemeztük tehát a jelenlegi folyamatokat, amiből kiindulva egy optimálisabb jövőbeni folyamat került kialakításra a csapattal!

A workshopokat ügyesen kellett beosztani, mert szűkös határidővel dolgoztunk. Egy ilyen WS hozzávetőlegesen háromszor annyi előkészületi munkát jelent, mint amennyi időt a csapatmunkára szántunk és az ott elhangzott eredményekre is kellett feldolgozási időt szánni.

(Megjegyzés: Ebben is mindig lehet még fejleszteni, fejlődni, hogy mit hogyan érdemes előkészíteni annak érdekében, hogy flottul, időben és a várt eredménnyel záruljon a megbeszélés. Ez a folyamatfejlesztés kaizene. 😊)

Akkori főnökömmel ritka jó szimbiózisban tudtunk együtt dolgozni, kiegészíteni egymás gondolatait és keresni a folyamatos fejlődési utakat. Voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy alkalmazottként és beosztottként otthonról (home office-ban) tudtam az előkészületi munkákat és a feldolgozást is végezni.

Nem tudom ki hogyan van vele, de a home office lehetősége engem jobban motivált, mint a fizetésem!

Főleg, ha ilyen home office-om lenne:

Ehelyett mondjuk talán ilyen van, de akkoris motivál:

✨Ez nemcsak azt foglalta magába, hogy egy madárcsicsergős reggel úgy kezdhettem el dolgozni, hogy a csésze kávémmal kiültem a napsütésbe az erkélyre, ami már önmagában megnövelte a hatékonyságomat, lojalitásomat!

✨Nem csak az, hogy el tudtam mélyülni a munkámban, meg tudtam valóban élni a FLOW élményt telefoncsörgések, a háttérben zajló small talk-ok és nevetések nélkül (ami amolyan sajátja egy open office-nak).

✨Hanem az, hogy éreztem, hogy megbíznak bennem annyira, hogy tudják, hogy a munka elkészül, hogy nem lazáskodom el az időt, hogy telefonon bármikor elérhető vagyok és hálám jeléül megpróbálom a precizitás csimborasszójával elvégezni a feladataimat.

Persze, érzem, hogy ez nem csupán a bizalomról szólt, mert egy pusztán szakmai főnököt simán meg lehet vezetni azzal, hogy egy fél órás munkára három órát mondunk és közben lehet internetezni, vagy elolvasni néhány cikket.

Ide egy szakmai vezető kell, aki pontosan meg tudja becsülni, hogy adott nap mennyi munka végezhető el. Aki ki tudja szűrni azokat a kifogásokat, amikkel jönne a munkavállaló.

A másik oldalról pedig: ki és miből gondolja, hogy open office-ban nem lehet internetezéssel tölteni a fél napot? Azt gondolják az emberek, hogy ott azért nem, mert rálátnak a gépére? Tessék kérem hirtelen végigmenni egy open office soron és megnézni, hány gyors Alt+Tab billentyűkombináció, vagy egérnyomogatás, vagy laptop fedél lehajtás megy végbe akár másodpercek töredéke alatt.

Olvasgatom az álláshirdetéseket emellett és alig van benne home office-t kínáló munkakör. Pedig, ha jobban belegondolna az ember:

Miért tartunk fenn sokszor egy bazi nagy irodát a sok embernek nagyon sok pénzért?

Lehetne egy két tárgyalótermes irodát is fenntartani, bérelni manapság ez a sikk úgyis!

Azért, mert össze kell ülni megbeszélni bizonyos időközönként? Lehetnének dedikált megbeszéléses napok! Vagy ha egy megbeszélés csak pl. 10-kor kezdődne! Elég lenne csak arra a megbeszélésre bejönni.

Nem ülnének a dugóban reggel 7-9 között bármikor, Budapesten bárhol. Rövidebb lenne időben a bejutás, így máris nyertünk időt a magánéletének (család, sport, barátok, vásárlás…stb.). Vége lenne a megbeszélésnek 2-kor. Irány haza, otthonról folytatni a feldolgozást.

✔ Elkerülve a dugókat.

✔ Elkerülve az időveszteséget.

✔ Növelve a munkatárs elégedettségét.

Értem én a csapatszellem, a lojalitás, a munkahelyi kapcsolatok erősítését, de az emberek többsége szívesebben megy bármilyen céges rendezvényre/csapatépítőre is úgy, hogy ha nem a cégnél tölti életének tetemesebb (lehetőleg ébren töltött) idejét amúgyis, hanem inkább otthon termeli az értéket és csak a meghatározott eseményekben végzi a szociális kapcsolatainak ápolását, van tényleg jelen a megbeszélésen.

✔ Mert így is lehet!

✔ Mert így pont nem szokta senki csinálni!

✔ Mert ezzel megintcsak spóroltunk a cégnek!

✔ Mert a rohanó világban pont többet ér a szabad idő a pénznél, még akkor is, ha az csak napi egy-két óra pluszt jelent, ami éppen az utazás lett volna.